Szauer Ágoston

Élet

Levél. Fanyar dió.

Tenyérnyi csend, idő.

Arány és funkció –

a szinte semmi nő.

S e szinte oly kevés,

de lényeg. Mozgató.

A mindig-ott-levés.

És meg nem írható.

Óváros

Kapuknak íve és bronzból a ló,

márvány szökőkút, réz a kard, a kürt,

az idő itt úgy összetömörült,

már minden helyhez név kapcsolható.

Előlépünk a templomok mögül,

a történelem rögtön ránk kövül,

egy figurának jók leszünk neki.

Most körbeáll kirándulók hada,

és egyikükhöz eljutunk haza,

mert karcos arcunk képként elteszi.