SZEMADAM GYÖRGY: A madarak festője
:
Rendkívül nehéz dolog olyan emberről újat mondani, aki pontosan és kiválóan fogalmazó, lényeglátó íróként hét évtized távlatából úgy írta meg visszatekintését, ahogyan azt Muray Róbert tette. Tudományos hitelességgel bíró képeivel már nagyon fiatalon találkoztam, s ha személyesen egészen a közelmúltig nem is ismertük egymást, ma már úgy tűnik? A tizenvalahány évnyi korkülönbség dacára is egy vágányon jártunk, járunk. Muray Róberthez hasonlóan magam is ornitológusnak készültem, s hogy, hogy nem végül képzőművész lettem, akárcsak ő. Életutunk alakulásának hasonlósága ellenére is úgy hozta a sors szeszélye, hogy első személyes találkozásunk, az ezt követő beszélgetéseink, s talán megkockáztathatom azt a kifejezést is: barátságunk nem túl régi keletű. Nevezetesen az Altamira Egyesületnek - a természetrajongó képző- és iparművészek társaságának - 1994-es megalakulásához kötődik, ahhoz a művészcsoporthoz, amelynek Csergezán Pál halála után Muray Róbert lett az elnöke.
Muray Róbert szervezetét tizenegy hónapos korában gyermekparalízis támadta meg, amelynek folyományaképp kénytelen volt megtanulni azt, hogy miként lehet kívülállóként létezni. Komoly iskolát jelenthetett számára az, hogy be kellett érnie a szemlélő szerepévei, ami idővel a hivatásos megfigyelő szenvedélyévé vált. Mert hisz mi más is lenne a madarász, a festő, ha nem a hivatásos voyeur?