Szauer
Ágoston
Ideál
Egy kis vers kellene,
gyakran vennék elő,
járkálnának vele,
mert félreérthető.
Minden szavába rég
mély jelkép költözött,
csak pár sor, egy marék,
az ég s a föld között.
Szombat délelőtt
Amúgy a kép egységbe áll,
de most sok részlet és darab,
a tollseprű mindent bejár,
egyetlen zug ki nem marad:
a faragványok ívei,
a kereszt fehér korpusza
– csak óvatosan ér neki –,
s a műanyag virág, kusza.
A leghátsó palack. Konyak.
Üvegkakas hátán nyereg –
ilyenkor végre fontosak
a hangsúlytalan részletek.
Vonal
Talán már utca sincs ilyen.
Egy régi újság. Cég neve.
Csak pár betű, mely elpihen,
egy rajz, öt páros szám vele –
érvénytelen. Unott jelen.
Tárcsázod is, mondod, halló,
hiszed, hogy túl a csendeken
a múlt zúgása hallható.