Szauer Ágoston

 

Ideál

 

Egy kis vers kellene,

gyakran vennék elő,

járkálnának vele,

mert félreérthető.

 

Minden szavába rég

mély jelkép költözött,

csak pár sor, egy marék,

az ég s a föld között.

 

 

 

Szombat délelőtt

 

Amúgy a kép egységbe áll,

de most sok részlet és darab,

a tollseprű mindent bejár,

egyetlen zug ki nem marad:

 

a faragványok ívei,

a kereszt fehér korpusza

– csak óvatosan ér neki –,

s a műanyag virág, kusza.

 

A leghátsó palack. Konyak.

Üvegkakas hátán nyereg –

ilyenkor végre fontosak

a hangsúlytalan részletek.

 

 

 

Vonal

 

Talán már utca sincs ilyen.

Egy régi újság. Cég neve.

Csak pár betű, mely elpihen,

egy rajz, öt páros szám vele –

 

érvénytelen. Unott jelen.

Tárcsázod is, mondod, halló,

hiszed, hogy túl a csendeken

a múlt zúgása hallható.