Pardi Anna

Coleridge

Coleridge-hez, ha látogatók érkeztek,

a kilátásnak háttal ültette le azokat,

intelligens karszékekbe.

Órákig beszélt nekik, hosszan, magasztosan,

szeméből ki nem hullt könnyel,

könnytelt, filozófiai látásmódokkal.

A Szent Pál katedrálisára

a szellem csipkézett miseingét vetítette,

majd Kanttal huppant az univerzum mélyibe.

Onnan a természetfeletti örvényeivel

jött fel a vendégei szemében csillogó

bánattal, ihlettel teli csillagokig.

Coleridge a Highgate-en lakott,

borús alkat sok borús napon,

a city nyüzsgését kizárva.

Az edinburghi obszervatóriumba osont sokszor,

képzelete magaslati lépcsősorain,

Istent életrajzírói tisztséggel felruházva.

Saját lelkét vette szemügyre teleszkópon,

mindazt, ami szabálytalannak tetszett,

gyönyörű csillagképnek látta és láttatta,

s a tudatosságot a világokon belüli

titkos világokkal egészítette ki – vallotta

az érzékek, a semmi képeit letaposva London utcáin.

vissza