Oláh András

 

miattad

 

lecsavart lánggal égsz

tekeredsz – mint a kígyó –

önmagad köré

 

 * * *

 

Isten árnyékában

maradsz senki:

egy buborék-lét

gyönge gyöngye

émely és csömör

száműzöttje

 

 * * *

 

megmenthetnéd

a meglopottakat

ha nem vágynál

kézmosásra

minden kézfogás után

 

ha nem visszafelé

eveznél

ahol még könnyű

a pillanat

 

* * *

 

az éjszaka fanfárjai

bár elnémulnak

a sötétség jégtáblái

összetörnek

- miattad így mégis

elmarad a föltámadás

 

 

Vissza