Novotny
Gergely
Ahogy süllyedtem az időben
gondolkozva és elmerülten
azt vettem észre hirtelen
nem lélegzem mert megkövültem.
Szürke kavics
lettem
falában háznak, ólnak
de valamikor talán ragyogok
ha eltörnek és megcsiszolnak.
A levél felülete
sima bársonyos
kis fuvallatra is borzongva rezzen,
a súlytalan fényt mohón szürcsöli,
sugár lengi körül, hogy ébredezzen.
A levél valóság,
zöld és fűrészes a széle
ugyanakkor idő, isteni tervek halma,
egyrészt megfoghatom, másrészt elképzelés,
ígéret a reménybe szállva, élve halva.
A fényes
kezdetekről sokszor álmodom
most és mikor már érzem itt a végem
és fáradtam a túlvilágra utazom
libegve csipkés szélű falevélen.