Örökös fogságban
Vagyunk a
dolgok foglyai
Nemcsak a bőr
meg a ruha
de a nap hold
s a csillagok
akaszkodnak
törvényeikkel
sorsunk
gubancaiba
Egyik nap így
másnap másképp
Színhely és
idő változik
Ám nekünk esnek percek órák
és arcunk lövészárkaira
kitűzik sötét
zászlaik
Arcon lobogók
– megadások
Dölyfösen
tombol ott a végzet
Lenne
most már arra is száz ok
hogy éktelen
szitkok közepette
dobjuk félre
az egészet
De magasodok
fogságomban
fényesedik
ragyog a lélek
Arra kell
szenvedély vérverése
fájdalom és
üldözöttség
hogy majd
belefussak a késbe!
Mintha
magasban állnék
szélfútta
hegycsúcson
Nem igazi –
csak árnyék
omladékomon
Valamire
várnék
de nincs több
alkalom
Letört a
suttyó szárny rég
az édes
oltalom
Mintha hegytetőn
állnék
s mögöttem
semmi nyom
S mintha egy
helyben járnék
saját romomon
–
A napfény is
ajándék
Elalél a
szándék
Az időt
okolom
és zsugorodom
Sugárzik
hajam ősze
ormokon a hó
Mintha a
lélek tükröződne
testen
ragyogó
És a messzi
tájon
csupa csönd és
fehér
Borzolt haj
apámon anyámon
A havazás már
az égig ér
Semmi se minden
(Közhelyek)
Minden
összefügg mindennel
A semmi pedig
a semmivel
vagy semmivel
semmi sem
Se sem semmi
Sem mi – sem
más
csak
egymással az egy
Egymással az
egymás
Ez minden
Ez se semmi