Imreh András
HA
Ha én vadász volnék,
kelnék virradatkor,
órám ketyegése
a potyogó vackor;
egy fehér fal előtt
puskám olajoznám,
eszembe se jutna
sem őz, sem oroszlán.
Ha én spanyol volnék,
fehér ingben járnék,
órára lebontva
tudnám, hol van árnyék.
Este dominóznék,
járnék a templomba,
ahogy az apám, mert
ő is spanyol volna.
Ha én hadnagy volnék,
lenne egy rémálmom:
egyedül bolyongok
kopár, köves tájon,
rongyos zászló lobog,
lehajtom a fejem,
úgy állok alá, hogy
nem is nézem, milyen.
Ha én nem én volnék,
ok és következmény
nélkül kóborolnék,
míg azt nem érezném:
megtörtént, amiről
régóta álmodtam -
végre eltévedtem
saját városomban.