Hedry Mária

 

 

Kétségbeesés egy vasárnap délután

 

Húsleves. Csak úgy.

A terítés konyharuha.

 

Nem zizzen élesre keményített

Hófehér asztalkendő,

Nagyapa történetei süteményillatú édes vasárnapon

Mise után az ünnepi ebédnél

Már rég hallgatnak.

 

Nem lesz ügyetlenül titkolt

Randevú sem.

 

És a gyermek jóízű sikkantása se csap

A húsleves arany fodrába –

Kirepült ő már a szigorú szeretet

Tenyeréből.

 

És hol a családfő?

Hol?

 

A konyhafalára tapad a múlt

Emlék sebzi a magányt

 

Az őrült tülekedés odakünn

Nem akar engem társnak.

 

 

Velence

 

Magnóliák eszelős illata

bágyadt madonnák templomok

mélyén

sóvárogva tárják fel

titkaik

durva látogatók

pillantása előtt

 

Egy palazzóból zongora szól. . . .

 

lakatlan szobában

régi kerevet

Casanova bókját őrizgeti

 

és a lagúnák felett

egy kurtizán

bíbor emléke

fel-felsír

 

 

Utak

 

Tükör peremén futok

tört éle felsebez

hova tart az esztelen száguldás

idősíkok gyilkos szikrái közt?

  Mintha találnom lehetne

              valamit. . . .

talán egy tanút a káprázatra –

 

arcok szilánkjai fúródnak belém

 

– nem tudom őket összerakni! –

 

a semmi résein egyre csak hullanak,

mint elszakadt zsákból a búzaszemek.

 

 

vissza