Ébert Tibor

 

Variációk

 

nyugalom egyensúlyában

várakozások alkonya

megvalósult önáltatások

 

nyugalom várakozások

megvalósult egyensúlyában

önáltatások alkonya

 

alkonya egyensúlyában

megvalósult nyugalom

önáltatások várakozások

 

megvalósult alkonya

önáltatások egyensúlyában

várakozások nyugalom

 

nyugalom alkonya

egyensúlyában önáltatások

megvalósult várakozások

 

nyugalom megvalósult

várakozások önáltatások

egyensúlyában alkonya

 

 

Kérdőjel-alkonyat

 

Micsoda rétegek

ki tudja honnan meddig

flitteres ocsúdásokkal

belecsúszva

fekete geometria átlóin

a lepedők lyukas éjszakáinak

csonka görbületei közé

torlódva bennem

még lát a létezés

ismerős ismeretlen

elszakadva széjjeltöredezve

egymástól önmagától

kioldódó föltornyosuló

lebegéssel

Mert nincs miért

és nincs hova

csak a honnan érvényes

 

fénytelen késein

tapogatózó botladozó

kérdőjel-alkonyat

 

 

Az Óperencián túl

 

az Óperencián túl

evezek

ott leveszem majd

műfogsorom

és tátogni fogok

bekapva a horizontot

és a rajta fennakadt

csillagokat

nagy halak jönnek hozzám

nézik lakomámat

szigetek úsznak felém

messziről

a felszín csiklandozásában

így protézisem lassan

a mélybe merül

lehorgonyozza magát

körülötte lebegőn

mosolyfoszlányok

 

Akusztikus törmelék

 

(an die Freude)

(Beethoven örömódájának dallamára/)

 

elmerengek

gondolkodom

hazám sorsán

elvesztem

miért kell nekem gondolkodnom

gondolkodni

elvesznem (?)

hazám hazám

az ám az ám

körülöttem

és bennem

itt ülök én

és merengek

ebben a nagy

veremben

ülök ülök

gondolkodom

füstök lógnak

lelkemben

Uram Uram

Allah Jahvé

ti istenek

ne hagyjátok

elvesznem

teremtsetek

bár ugart

Isten áldd meg

a magyart

Isten áldd meg a magyart

………