Ébert Tibor
Variációk
nyugalom egyensúlyában
várakozások alkonya
megvalósult önáltatások
nyugalom várakozások
megvalósult egyensúlyában
önáltatások alkonya
alkonya egyensúlyában
megvalósult nyugalom
önáltatások várakozások
megvalósult alkonya
önáltatások egyensúlyában
várakozások nyugalom
nyugalom alkonya
egyensúlyában önáltatások
megvalósult várakozások
nyugalom megvalósult
várakozások önáltatások
egyensúlyában alkonya
Kérdőjel-alkonyat
Micsoda rétegek
ki tudja honnan meddig
flitteres ocsúdásokkal
belecsúszva
fekete geometria átlóin
a lepedők lyukas éjszakáinak
csonka görbületei közé
torlódva bennem
még lát a létezés
ismerős ismeretlen
elszakadva széjjeltöredezve
egymástól önmagától
kioldódó föltornyosuló
lebegéssel
…
Mert nincs miért
és nincs hova
csak a honnan érvényes
fénytelen késein
tapogatózó botladozó
kérdőjel-alkonyat
Az Óperencián túl
az Óperencián túl
evezek
ott leveszem majd
műfogsorom
és tátogni fogok
bekapva a horizontot
és a rajta fennakadt
csillagokat
nagy halak jönnek hozzám
nézik lakomámat
szigetek úsznak felém
messziről
a felszín csiklandozásában
így protézisem lassan
a mélybe merül
lehorgonyozza magát
körülötte lebegőn
mosolyfoszlányok
…
Akusztikus törmelék
(an die Freude)
(Beethoven örömódájának dallamára/)
elmerengek
gondolkodom
hazám sorsán
elvesztem
miért kell nekem gondolkodnom
gondolkodni
elvesznem (?)
hazám hazám
az ám az ám
körülöttem
és bennem
itt ülök én
és merengek
ebben a nagy
veremben
ülök ülök
gondolkodom
füstök lógnak
lelkemben
Uram Uram
Allah Jahvé
ti istenek
ne hagyjátok
elvesznem
teremtsetek
bár ugart
Isten áldd meg
a magyart
Isten áldd meg a magyart
………