Az „Olt” párevezős nyolcas első leszállása 1929 április 2-án apám számára (az egyes
ülésben) a búcsúzás volt már az evezős
élettől s a lágymányosi tó partján álló csónakháztól. Pedig a fiúkkal százszor
is megkerülték a Szigetet, anyámmal öt nap élményeként föleveztek Győrbe, s
bejárták Ausztria vizeit is.
Apai örökségem lett a Duna.
Győrnél a Kis-Duna: Révfalú töltésoldalával, napi fürdőzéseink nyári
otthonával. Az ifjú szobrászművész is ott üldögélt feleségével: Borsos Miklós
és Buba, - csak huszonöt évvel később derült ki, hogy együtt voltunk itt
szemben a Püspök-erdővel.
A
bencések győri regattájában kisfiúként már eveztem, de ladikban is,
Ásványrárónál Somogyi Jóskával... Rádiós barátaimmal és egy-egy kiválasztott leánnyal a római partról
indultunk el a Szúnyog-sziget irányába.
Feleségem is dunaparti volt és evezős:
esküvőnk is vízközeli volt a váci székesegyház-ban. Két fiúnk: Zoltán és
Gergely pedig Zebegényben, a dunaparti szülőotthonban látta meg a napvilágot.
Első pillantásukkal talán éppen a Dunát.
A Duna vizének illata. maga
a józan derű és nyugalom, erő. A „fények
a vízen" ámulva, tűnődve nézhetők az öröklét lelki dinamikájával, megunhatatlanul.
csöndes férfi-mormogás,
szemérmes
dünnyögés az, ahogy a ladik
farán
(kátrány illatú deszkaszálon)
súrlódva fordul egyet az
evező-lapát,
ahogy lányos, bokros part
közelében
sekély víz suttog józanul és
léha hullám nevetgél, majd
megszeppenve hallgat el,
hallgat,
mert lerúgva minden árnyék
takarót
a fehér csak, égő szürke
nyújtózik fel
és Duna árad odafönn is a
lelassult
világ szerelmes izgalmában.
A töltés oldalból kinyúlt ág
lélegzet ringásában láttam,
hogy erdő, szürkén-zöld
mennyország
árnyai égnek a Dunában.
Sereglik, zizeg a nád:
csíkokra szabdalt napsütése
mennyasszony ruhád.
Föl-földomborul a víz s bokádra
vet tükör-jeleket. Ölelés úszik,
tört ág.
Alakod rajzolja, görgeti míg
testedből
százat, lágy sorokat emel, e víg
sírhantokra gyűlnek madarak,
gyertyák.
Láng fut e szerény,
tótágast meredt táj
- dunaparti Versailles -
víz-mennyezetén.
Bárányfelhőt kap magára
s tűnik, vonul a folyó.
Színén mosoly-féle lassú,
felhevült árnyak.
Madárzajjal díszes
és benne világít
a halottak hallgatása.