Birtalan Ferenc

Jött a szó

délután

egy őszi kedden

nem fogod tudni

ott vagyok

mint félrecsúszott

nyakkendőkben

megbújok benned

rég-halott

miért ősszel

miért kedden

és mért ilyen

bolond szerepben

lettél

előbb egy sor a versben

szó keresett

hozzád csengjen

rám találj

minként a fáról

ágat engedő levélre

álom

neked

már halnod nem lehet

aszfaltra morzézzák neved

őzbarna platánlevelek

Haza trójából

ezt a verset szélnek eresztem

vigye semmimet

hol átvizsgálják

csillagokkal szűrt kutak

kísért néha

miért tagadnám

az űrtudat

jó ez nem odüsszeia

ne hergeld magad

íjat hiába ajzok

kussoljatok hárpiák

mögöttem a kalandok

megtudom

hűséget lop-é pene

hát igen

a hülye kézimunka

aztán bontás reggelig

bánja a fene

rég azt mondták volna

vigye kánya

írok a nyugdíjamat

küldjék ithakába