Baán Tibor
Bolygótánc
Arra a hírre, hogy egy aszteroida
veszélyes közelségbe kerül a Földhöz.
Jön egy istennő s bedob egy almát
Legyen a legszebbé – felirattal
S kitör a trójai háború azonnal
És jönnek máris a hősök elő
Sok bátor férfi vakmerőn
Bizony a világ így megyen
Mert csupa Epimétheusz népesíti be
Csupa surmó háromkezű rém
Ki előbb üt csak utána beszél
Az újszülött – társadalmi hátrány
Tükörképét pofozza utálván
Nemcsak nemzőjét hanem anyja
Hasát is – az ősvilági lombikot
Amelyből – ó kéjes bús alkímia!
Megszületett s nem tudja mért
Köldökzsinórcsonkja akár a férc
*
Megszületett s nem tudja mért
De körülveszi tarkán a lét
Tükröződik benne a táguló világ
A mítosz emberekből építi magát
Mindig újakból – friss agyagból
Vizezni kell folyton a masszát
Kicserélni a szerveket
Ó Apolló a jobbod oly suta
Szükséged lesz új tagokra
Különben szétesel darabokra
*
Szétesel… S íme a földi torzók
Átveszik máris hivatalod
Bronzfényű arcukon a hatalmi gőgnek
Jelei máris kiütköznek
Felvéve az új kor díszegyenruháját
Elrendelik – folyik a munka
A történelem tatarozását.
*
Nem tudjuk mit tervez velünk
Helotákkal az új kor
Miféle isteneket imád
Miféle fogpasztának örül
Hogy fog rendet tartani ott
Ahol a szekrényben
Megannyi nekrológ
Levetett bűnök emlékei lógnak
Piros nyakkendők
Mint kiöltött nyelvek
Suttogások a szekrény falában
Sikoltások a pozdorjában
*
Az Emberiség-szobrot senki se látja
Csak az idő… mert van ideje rá (!)
Csak ő tudja hogy ami készül
Sohase kész Csupa ideges rángás
Kinyúlik karja lába
S visszasüllyed a lágy masszának
Vérrel könnyel kevert agyagába
*
Sakkóránkban megáll az ész
Omlik a szobor
Földtani remegés
Jön egy kisbolygó – micsoda vereség
Vesztésre áll az emberiség
Ilyenkor jól jön egy erős isten
Hogy így úgy valahogy segítsen
Mert nem pusztulhat el az egész
Egyiptom Athén Róma A kirakós játék
Micsoda ostoba világvég!
*
Kénkőszagú szüret az alkonyat
A galambbúgás megszakadt
A hegyre tart nem ér fel az út
Nem nyit ajtót a kútba ejtett kulcs
Rozsdásodik idő tett vágy gondolat
Ősz van
Figyeld az árnyakat
*
Néhány millió kéz
Felépít egy óriási tornyot
Hogy alulról nézzük mint hegyormot
Közben más kezek mást csinálnak
Almát narancsot hajigálnak
Történik minden úgy ahogy
Az arca-sincsen végzet akarja
S ahogy a szökőkút csobog
(Utóirat)
Tereferél, telefonál
Elhíreli két recept közt
Hogy várható egy durranás
Bár addig bármi közbejöhet
Piknik szülői értekezlet
Kormányválság ebrendelet
Festetni kell a lakást
Vagyis sok a tennivaló
A köthető az oldható
Tejbe vízbe szórható
Tarkán tolongó rengeteg
Rajta csomók és szellemek
Boldogak bánatosak meglehet
De nincsen vége semminek