Ébert
Tibor
Pillanatok breviáriuma
hárfázó délutánok
félovális ringatása
•••
hallgatózik a felszín
neszfullánkok
csönd permetez
kövek gubbasztanak
néma kiáltásaikkal
még tartanak
a kavicslocsogások
•••
virrasztanék
angyalaimmal és
ördögeimmel
•••
mediterrán nyarak
lopakodnak bennem
a látóhatár hálóján
fennakadt napnyugtáim
•••
mediterrán nyarak
bénult nosztalgiája
dunapartok kígyózása
megfojtaná a várost
laokoónt
•••
oh azok a nyarak
15-16-17 éves nyarak
fehéren vakító ragaszkodása
•••
járom az utcákat
a névtábla nélküli utcákat
circulus vitiosusokon keringve
•••
fáradt vagyok
nincs megújulás
csak ez az egyhangú etűd
•••
magamba zártam múltam
hallgatásokra elévülésre
fortisszimók halkulnak el
mint lámpák kialszanak
és csönd lesz és sötétség
•••
néma üstdobok pillantásai
vak elégiák…
•••
hogy megbolyhosodik
minden szakadék
•••
parttalan minden esély
•••
mozdulatlan csónakok áhítata
•••
imádkoznak a letaposott
mozdulatlan ösvények
az erdő liturgiájában
•••
miféle ellenszegülések
rendje bennem?
•••
a világ rendjével
viaskodom esélytelenül
•••
esélytelenség
állhatatosság
beléjük kapaszkodom
•••
az esélytelenség
meggyőz igazamról
•••
jó nagyszerű
vesztesként élni
•••
élni élni élni jó
mint friss széltől dagadó
vitorla olyan vagyok
•••
persze hogy persze hogy
csak így lehet
így muszáj
őszintén
talán élőhalottként
•••
szeretem a tevéket
szeretem a macskákat
nincsen kígyó bennem
•••
oroszlánok ájtatossága
ez a délután
miféle rendbe botlom el?
•••
párhuzamos utak
valahol találkozás…
•••
pelyhes fohászok
széplak utca
•••
redőnyök kirakatok
álomajtók ki-bejáratok
•••
képzeletem
feltornássza magát
a mélységekből
•••
de profundis?
•••
a mélységekben a helyem a kijelölt
•••
mélységek mélységei
ölelnek
rám tapadnak
belém vájódnak
•••
szeretnék még egyszer végigmenni
a széplak utcán
•••
széplak utca 50
az udvar végében
fekete négyszög
zsindelyből vasból
már nem tudom
•••
a lux moziban
mindig szappanillatot
permeteztek
ezüstös hengerekből
•••
utcákon kóborolok
tudom merre kell mennem
az utolsó utcában megállok
talán nekitámaszkodom egy háznak
és várok…
•••
csillagok jelei tócsákban
kiöntötték az időt
•••
nyári etűdök gyakorlásra
•••
anyám
felgyorsulnak
az űrök bennem
egyre hidegebben
•••
nyitott ablakok
ecetfa
udvarok
téglabordás falak
kamarazene
•••
parányi rések
a létezésre
anyám zongorázása
hegedülésem
vadgesztenyefa
tűzfal magányossága
harmónia tacet
•••
szemben lővy úr
hegedült
auschwitz várt reá
•••
sötét lépcsőházban
osontam mindig föl
a padlás felől
bebukott egy tolvajfény
•••
visszarepülnék
visszaosonnék
visszakóborolnék
visszarohannék
visszakönyörögném magam
•••
megölelném
a korhadt kerítést
meg neumann úr raktárát
•••
galambok madarak
repültek időtlenül
csőrükben a világmindenség
•••
téli kikötő
apolló gyár
olajfinomító
hogy szerettem illatukat
•••
1ámpaszeme homlokán
egyszerű tolatómozdony
polüphémosz
•••
hol vannak
a nem létező utcák
meg a város?
•••
valamit elejtettem
egy szándékot?
egy kést?
magamat?
•••
apám nézte a dunát
a hídpillérig
úsztak el gondolatai
az örvényeknél elfordult
becsukta az ablakot
•••
kihull az emlékezet
s így
üresen
fölegyenesedem
•••
emlékek nehezékei
•••
a fagylaltárusoknak
elolvadtak a fagylaltjaik
a málna a vanília a citrom a mogyoró
és a halászbárkák
elúsztak a folyón
belebámultam
a szemközti macskahátú dombokba
melyek lassan megindultak valahová
üres rámakeretben arcom
•••
galambkeretben arcom
üres tekintetem
csak néz néz
a megmagyarázhatatlan valamibe
•••
a hegyekbe nyomódik arcom
•••
nagyapám
jégtáblák közt úszott
aztán kimászott a partra
frottírtörülközővel
ledörzsölte testét
hazament
a szemközti házba
a pisztolya sokáig ott feküdt
az asztalon
dél volt harangoztak
•••
mindig megszólal
a bariton hangú harang
4/4 – 3/4 – 2/4
largo andante moderato
•••
bolyongok
17 évem keresőn
az utcákat házakat
ablakokat emeleteket
•••
a jiringer utcai cselédlány
kiugrott a második emeletről
ott feküdt a kövezeten
szoknyája térde fölé csúszva
apám kinyitotta
öblös fekete ernyőjét
hét óra múlt néhány perccel
•••
nehéz öregnek lenni
mese
az ezüstös hajú
mosolygós matuzsálem
nyugalma derűje bölcsessége
•••
bölcsessége
az egyetlen felismerés
hogy még van lehet muszáj
•••
a halál semmi
az élet minden
az átmenet képmutatás
•••
szelek futnak fel a holdra
•••
csomók szalagok
hangfogó
•••
(névutók)
ÉLET csupa nagybetűvel
halál csupa kisbetűvel
HALÁL csupa nagybetűvel
élet csupa kisbetűvel
betűk nélküli az átmenet
•••
születés előtt halál után
ez az előtt ez az után
mindkettő a tiszta rend
a szublimált
való
ságnak
valósága
betűk fogalmak feleslegével
a jelölhetetlen…
•••
mosolyodat szeretném megmintázni
köhögéseidet szeretném meghangszerelni
szoborszimfónia szimfóniaszobor
mosolyaidból arcodból fényből kőből
márványból
köhögéseidből arcodból fájdalmaidból
hangokból
zsoltárainkból perceinkből éveinkből
időtlenségünkből
•••
kettőnk életét
fonja egy ágra
létezésünk Te meg én
•••
a hangfogókat elvesztettem
ordítani kell
•••
az ember vesztésre áll az univerzumban
•••
milyen keskeny tartomány
néhány fok a túlélésre
•••
az ember legjobban működő gondolata
szinte érzékszerve az önáltatás
•••
az ember csupa fosztóképző
talan telen… reménytelen
•••
a liberalizmus legnagyobb
kardinális hazugsága
önbecsapása
szabad vagy
fenséges
világot hódító
győztes individuum
Triptichon
Vénusz születése[1]
satulényem
magához szorítja
az érzékelést
a világ mégis bennem
s belőlem
mint kagylóból
a vénusz születése
szépség szerelem gyönyör
s a láthatatlan pusztulás
Képmások
kire hasonlítasz?
erre a nyárra felfeszített alkonyatra?
vagy az elmúlt tudathasadásos őszökre?
bedöngölt telekre?
elsüllyedt önáltató tavaszokra?
önmagad képmásaira?
Születésnapodra
Nekem születtél.
Ez volt a létezés
leggyönyörűbb tette,
létezésem legnagyobb ajándéka.
Ajándék
megfogalmazhatatlanul,
a csoda valósága.
Éva:
Értelmem
Varázslóm
Adósom
mondtam egykor, régen
nyári napsütésben.
Adósom, igen,
örök adósom,
mert kimeríthetetlenül
pazarolod rám,
talán tékozolva is,
mint Héliosz teremtő fénye
körülötte settenkedő társát
lényedet.
Én is adósod vagyok:
elképzellek, birtokollak
elégtelenül, hiányokkal tele.
Fogom kezedet,
beléd kapaszkodom
az önálló halál bizonyosságában
el nem eresztelek …
2007. dec.
10-én