Merényi
Krisztián
Gyermekvers egy ritka példányról
Hol él a Fehérszájú-kesztyűsbagoly?
Fában.
Miért ott, és miért nem amott?
Mert amott fázik.
Sérülékeny,
akár a porcelántündér.
Hol látták?
Vízparton, tóba fagyva.
Ki bántotta?
Senki… vagyis előcsalták
a Csatakos fiúk.
Mivel?
Verssel.
Csak füle van,
szeme nincs, a költészet
csábította ki a fényre.
És azután?
Előrebukott dundi fejétől,
egyenesen a tóba.
A gyerekek?
Nevettek.
Repülni tud?
Még csak úszni sem.
Mi lett vele?
Otthagyták… éjszaka fehéren
világít tőle a víz.
Líra-démonok
zarándokolnak hozzá.
Miért?
Totemnek hiszik.
Él még?
Odalenn még él.
Kötélen
Hörgés.
Nyakamon megszorul a kötél.
Ítélet: „Halál”
Kötélidegzetű bírák előtt
sokan vesztek a mélybe.
Elszakadt a felvonókötél.
Kötelező munka.
Uniformisban ejtőernyőkötélen.
Családi kötelék.
Tanárok köteleznek.
Kötetlen kapcsolatokra vágyom.
Kötelező oltások.
Óvodában kötél a jelem,
mégsem tudom bekötni a
cipőkötelet.
Kétévesen
látta sorsom
egy öregasszony.
Óbégatva ficánkolok
édesanyám
köldökkötelén.