Merényi Krisztián

 

Gyermekvers egy ritka példányról

 

Hol él a Fehérszájú-kesztyűsbagoly?

Fában.

Miért ott, és miért nem amott?

Mert amott fázik.

Sérülékeny,

akár a porcelántündér.

Hol látták?

Vízparton, tóba fagyva.

Ki bántotta?

Senki… vagyis előcsalták

a Csatakos fiúk.

Mivel?

Verssel.

Csak füle van,

szeme nincs, a költészet

csábította ki a fényre.

És azután?

Előrebukott dundi fejétől,

egyenesen a tóba.

A gyerekek?

Nevettek.

Repülni tud?

Még csak úszni sem.

Mi lett vele?

Otthagyták… éjszaka fehéren

világít tőle a víz.

Líra-démonok

zarándokolnak hozzá.

Miért?

Totemnek hiszik.

Él még?

Odalenn még él.

 

 

Kötélen

 

Hörgés.

Nyakamon megszorul a kötél.

Ítélet: „Halál”

Kötélidegzetű bírák előtt

sokan vesztek a mélybe.

Elszakadt a felvonókötél.

Kötelező munka.

Uniformisban ejtőernyőkötélen.

Családi kötelék.

Tanárok köteleznek.

Kötetlen kapcsolatokra vágyom.

Kötelező oltások.

Óvodában kötél a jelem,

mégsem tudom bekötni a

cipőkötelet.

Kétévesen

látta sorsom

egy öregasszony.

Óbégatva ficánkolok

édesanyám

köldökkötelén.