Bakó
Vörös köpenyben jön az este.
Nem kell tanú, elbújik a Nap.
Kirajzanak vak denevérek.
Térdelj le, vesd előre hajad.
Lendül pallosa: hadd zuhanjon.
Helyre kerül a volt, a soha.
Fejed szalmán, ahogy a rendje.
Zárjad pilládat titkaira.
Kálv-ária
Kicsi falu végén,
kicsi házon kémény.
Ott lakhat a bátyám.
Kicsi falu másán,
van egy csinos ház, tán
ott lakik a néném.
Kicsi falun túlnan,
három gyalogút van.
Jaj, világgá mennek.
Kicsi falum, úgy fáj,
ott a hármas útnál
várnak a keresztek.
Bevallom
bevallom: aztán semmi sincs
úgy se ha mindent eltagadsz
miként írva: így is úgy
is
nincs választás és nincs vigasz
hittel vallom: egy muszáj van
veretve is hű maradni
megrontó ripacs világban
önmagunkat visszaadni
vallom: – ez nem kényszerűség –
tagadni nincs miért kinek
szélsodorta szavaimnak
zsongását magaddal viszed
bevallom: aztán semmi sincs
amit hittem azt mondtam én
kiterítve így is úgy
is
csöpp fény a végtelen szemén