Fecske
Csaba
Bűvészmutatvány
mi mindent gyömöszöl az ember a voltba
és cipeli magával mintha volna
csontok is zörögnek abban a bőröndben
kitetszik létünk tünékeny mivolta
veri már a rozoga lomb az ablakot
sikoltoznak a zaklatott levelek
az üvegen kis foltot hagy a lehelet
tétova üzenet ez lám itt vagyok
izgatottan várod mozdul-e a kilincs
minden ember a saját árvaháza
van hogy életének már semmi tétje nincs
a lélek szenvedő húst ölt magára
minden pillanat bizony mást és mást mutat
s nem lehet ittfogni azt se meg ezt se
a bűvész kihúzza a kalapból a nyulat
és ő szór sót az eleven sebre
mindig más következik és sohasem te
agyadat angyal helyezi üzembe
csak azért hogy tudd van rajtad kívül más is
Isten trükkje az egész banális
Kukorellykoljunk
Este van, este van
meg egy tehén. S viszonylag itt vagyok én is.
A tehén ott az esti réten,
és itt körülbelül bennem én.
Az vagyok én, aki nem a tehén,
S vice versa: a tehén nem én.
Szegény.
Vajon mire megy ki ez az egész? S a rész?
Vajon ez a, hogy is mondjam csak,
hogy ne sértsek meg senkit, se Istent,
se
tehént,
szóval ez a létezgetés,
vagy legalábbis olyasmi mi,
cél vagy ok?
Ez egy vers szerinted,
és szerintem én Bandi vagyok?