Fecske Csaba

 

Bűvészmutatvány

 

mi mindent gyömöszöl az ember a voltba

  és cipeli magával mintha volna

csontok is zörögnek abban a bőröndben

  kitetszik létünk tünékeny mivolta

 

veri már a rozoga lomb az ablakot

  sikoltoznak a zaklatott levelek

az üvegen kis foltot hagy a lehelet

  tétova üzenet ez lám itt vagyok

 

izgatottan várod mozdul-e a kilincs

  minden ember a saját árvaháza

van hogy életének már semmi tétje nincs

  a lélek szenvedő húst ölt magára

 

minden pillanat bizony mást és mást mutat

  s nem lehet ittfogni azt se meg ezt se

a bűvész kihúzza a kalapból a nyulat

  és ő szór sót az eleven sebre

 

mindig más következik és sohasem te

  agyadat angyal helyezi üzembe

csak azért hogy tudd van rajtad kívül más is

  Isten trükkje az egész banális

 

 

 

Kukorellykoljunk

 

Este van, este van

meg egy tehén. S viszonylag itt vagyok én is.

A tehén ott az esti réten,

és itt körülbelül bennem én.

Az vagyok én, aki nem a tehén,

S vice versa: a tehén nem én.

Szegény.

Vajon mire megy ki ez az egész? S a rész?

Vajon ez a, hogy is mondjam csak,

hogy ne sértsek meg senkit, se Istent,

se

tehént,

szóval ez a létezgetés,

vagy legalábbis olyasmi mi,

cél vagy ok?

Ez egy vers szerinted,

és szerintem én Bandi vagyok?