Gáti István

 

Próba

 

Augusztus. Izzadt tömeg.

Gurulunk szomjas koronák fölött.

Felénk, mint vidám öreg,

Ölelve biceg Taliándörögd.

Foltos zsebében kotor.

Fölszalad ujján valami dallam.

Verstől roskad a bokor.

Pereg a ritmus, vezeti talpam.

Kottalap, pengő koboz.

Fuvolahang fut körbe a szobán.

Éva egy dinnyét behoz.

Mordul a cselló, csörren a pohár.

Átjáróház ez, bazár.

Új arcok jönnek. Mindenki barát.

Feszengünk, mégis lazán

Hallgatjuk négy lány angyali dalát.

Judit egy hangnál beint.

Elfogy a mosoly, elfogy a kóla.

Sikerül vajon megint?

Izgulunk mind, és ez csak a próba.

 

 

 

 

Örök rend

 

Szerző szerint, szigorú rendben

Állnak a polcon s a fejedben

Fakó gerincek.

Testük óvod, becézed őket,

Simogatod, akár a nőket.

Imádod mindet.

Könyvből raktál szobádba tornyot.

Festékillat igézi orrod,

Míg majd feléled.

Bűnbe estél mindig a boltban.

Fizetésed másnapra hol van?

Vers kell. Regények.

Különb étked aligha lesz már.

Ez itt kenyér, az ott a lekvár

S fönt a fűszerek.

Mértékletes sohase voltál.

Évről évre nagyobb az oltár,

Féltett műremek.

Időd, ahogy naponta ritkább,

Még több műnek szomjazva titkát

Vágyódsz örömre.

Olvass bármit, gyötör a sejtés,

Polcod marad, te pedig elmész,

Csendben, örökre.