Gáti
István
Próba
Augusztus. Izzadt tömeg.
Gurulunk szomjas koronák fölött.
Felénk, mint vidám öreg,
Ölelve biceg Taliándörögd.
Foltos zsebében kotor.
Fölszalad ujján valami dallam.
Verstől roskad a bokor.
Pereg a ritmus, vezeti talpam.
Kottalap, pengő koboz.
Fuvolahang fut körbe a szobán.
Éva egy dinnyét behoz.
Mordul a cselló, csörren a pohár.
Átjáróház ez, bazár.
Új arcok jönnek. Mindenki barát.
Feszengünk, mégis lazán
Hallgatjuk négy lány angyali dalát.
Judit egy hangnál beint.
Elfogy a mosoly, elfogy a kóla.
Sikerül vajon megint?
Izgulunk mind, és ez csak a próba.
Örök rend
Szerző szerint, szigorú rendben
Állnak a polcon s a fejedben
Fakó gerincek.
Testük óvod, becézed őket,
Simogatod, akár a nőket.
Imádod mindet.
Könyvből raktál szobádba tornyot.
Festékillat igézi orrod,
Míg majd feléled.
Bűnbe estél mindig a boltban.
Fizetésed másnapra hol van?
Vers kell. Regények.
Különb étked aligha lesz már.
Ez itt kenyér, az ott a lekvár
S fönt a fűszerek.
Mértékletes sohase voltál.
Évről évre nagyobb az oltár,
Féltett műremek.
Időd, ahogy naponta ritkább,
Még több műnek szomjazva titkát
Vágyódsz örömre.
Olvass bármit, gyötör a sejtés,
Polcod marad, te pedig elmész,
Csendben, örökre.