B. Juhász Erzsébet

Lehetsz-e még hármasikrek?

A Gérecz Attila-díjasok antológiájának a költő-szerkesztő Szentmártoni János adta ezt a címet. A kötetben szereplő Nagy Cili jelzi ezzel egyik versét, s a szerkesztő tartja a teljes antológiára is jellemzőnek a vers játékos, elvont hangulatát.

A 2006-ban megjelent antológia az 1992 és 2006 között Gérecz Attila-díjjal jutalmazott szerzők köteteiből emel ki arányos szerkesztésben írásokat, a díj természetéből adódóan főként verseket. A díj névadója 1956. november 6-án, néhány nappal huszonhetedik születésnapja előtt halt hősi halált. A Gyűjtőfogházból abba a forradalomba érkezett, amely kiszabadította. Már csak egy hét jutott neki az életből. Áldozatos elszántságát idézi a Klauzál téren 1991-ben elhelyezett bronzportré. Az 1950-ben tizenöt évre ítélt költő 1954-ben megszökött a váci börtönből, de elfogták és szigorított börtönbe zárták Márianosztrán. A szenvedő lét sem irtotta ki belőle a költőakaratot, kiszolgáltatottságában érlelte verseit. Az 1954 tavaszán írt elsőt követték a további esszenciálisan mély rímes költemények. Karcsú kötetnyi versgyűjteményét Töredék címmel Kárpáti Kamil adta ki 1991-ben. Politikai fogolylétük közös volt: ő 1949-től Kistarcsán és Recsken szenvedte a méltánytalan kirekesztettséget. Szintén 1956-ban szabadult, aktív forradalmár lett. A történelmi sorstársak közül különösen nyomatékos akarattal fordult Gérecz Attila tragikus sorsa, emberi és költői értéke felé. Szívós küzdelmének köszönhető a fiatalon elesett költő emlékének hivatalos gondozása, s hogy az általa alapított Gérecz Attila-díj 2002-től állami, miniszteriális elismerés lett. 1988-ban létrehozta a Stádium Alapítványt: a Töredék című kötet is ebben a sorozatban jelent meg. Ugyanez az alapítvány adta ki 1991-ben Kárpáti Kamil gondozásában és Göncz Árpád előszavával a Gérecz Attila a költő – 1956 mártírja című kötetet. 2001-ben ismét Kárpáti Kamil szerkesztésében jelent meg Gérecz Attila verseinek új kiadása (Sorsod művészete). Ugyanakkor ez a kötet költőtársak műveit is tartalmazza, valamint a 2006-ban kiadott antológia, a Lehetsz-e még hármasikrek? közvetlen előzményeként már válogat a Stádium Fiatal Írók Körének verseiből is. Így mutatkozhat be a kötetben Kulicz Gábor, Nagy Cili, Oravecz Péter, Rózsássy Barbara és Szentmártoni János. A Sorsod művészete értékeléseket is közöl Gérecz Attila műveiről többek között Szakonyi Károly, G. Komoróczy Enikő, Varga Domokos és Kárpáti Kamil tollából. A kötet 2006-ban újra megjelent, kiegészülve Szörényi László, Rónay László és Páskándi Géza tanulmányával.

A Gérecz Attila-díjat Kárpáti Kamil a harminc év alatti elsőkötetes költők legjobbjainak jutalmául alapította. A díjat a Stádium fiatal prózaírókra és kritikusokra is szerette volna kiterjeszteni – néhány ilyen írás a 2006-os antológiába is belekerült –, de ez a szándék, részben financiális okok miatt, még igazán nem valósulhatott meg.

A Lehetsz-e még hármasikrek? című antológia a díj történetét és intencióit is reprezentálja. A szerkesztő, Szentmártoni János, az 1992 és 2006 között Gérecz Attila-díjjal jutalmazott szerzők műveiből úgy válogatott, hogy a tartalmi hangsúlyokra és a terjedelmi arányokra egyaránt ügyelt. Tizenkilenc szerző szerepel a kötetben, elsősorban természetesen a verseikkel, de például Lackfi János néhány műfordításával is, Zsávolya Zoltán egy elbeszéléssel és egy regényrészlettel, Babarczy Eszter pedig két esszével. A tizenkilenc név mögött a szerzőket elemző, értékelő záradékként tanulmányok és cikkek is vannak. Az antológia formájára, vizuális kivitelezésére gondosan ügyelt a szerkesztő, szorosan együttműködve a kötetben megjelent díjazottakkal. Ezt tanúsítják Weiner Sennyei Tibor, Follinus Anna és Lackfi János elvont szépségű természet- és látványfotói. A könyv borítását Follinus Anna fotóinak felhasználásával Marosvölgyi Áron készítette.

A díjazott szerzők írásait is teljes oldal nagyságú fotóik előzik meg. Ezek a felvételek külön élményt és látványsort formálnak: fiatalságukban jelez a bizalom, olykor direkt kiált a szimpatikus önbizalom vagy az életkorukat cáfoló érett nyugalom. A fotók és a versek jelentésváltozatai így igazolják, egészítik ki egymást. Lackfi János nyíltsággal néz az érdeklődők szemébe, Szakács Eszter invitáló mosollyal, Szentmártoni János bízó, de mégis fürkésző tekintettel, Oravecz Péter higgadt biztonságérzettel üzen. Babarczy Eszter a szellemiséget tapintatos sejtelemmel ötvözi. Grecsó Krisztián teljes alakú természetességét kínálja. Nagy Cili a fotóháttérrel együtt joggal kelt szecessziós hatást. Zsávolya Zoltán cselekvő, tevékeny karakterével tűnik fel, Rózsássy Barbara bakfisdaccal tűzdelt arckifejezésével. Kulicz Gábor mintha Klimt festményével osztaná meg derűs fotóterét. Győrffy Ákossal természetközeli meditációban találkozhatunk. Váradi Péter filozofikus biztonságot sugall. Follinus Anna fotójelensége talán rokon Rózsássy Barbaráéval, de Follinus Anna szándékos révedező. Falusi Márton vidám, kissé „ajkbiggyesztő” mosolyával jelez, Szlukovényi Katalin portréja kiegyensúlyozott, mégis sejtető. Weiner Sennyei Tibor felvételpóza múltba néző, szoborszerű. Lanczkor Gábor hagyta, hogy megengedő szigorát rögzítse a kamera. Mestyán Ádám művészfotója megduplázza portréját, és arcának árnyéka is rávetül az eredeti felvétel értelmezésére.

Ezeknek a fotóknak az együttese az egyik szerzői változatsor. De akár ugyanaz a fénykép is más hatást kelthet a könyv hátsó borítóján, ahol a felvételek színes változata található.

A harmadik verzió pedig az, amiért a kötet megszületett, az alkotásaik által rajzolt önarckép, kutatni lehet soraik között, engedik felfedezni egyéniségüket is.

A nyílt, közvetlen kötődést Gérecz Attila tragikus sorsához és személyiségéhez többen is kifejezik. Közvetve az egész antológia kapcsolódik Gérecz Attila nyitó költeményéhez (Sorsod művészete), de hárman – Szentmártoni János (Gérecz Attila egy verssorára), Rózsássy Barbara (Gérecz Attilához), Falusi Márton (Gérecz Attila öttusázik) – a költőelőd nevére szóló verssel szerepelnek.

Gérecz Attila kötetnyitó verse emlékező, de nyíltan önfelemelő vers. Refrénsora: „Dalolom azt, ami nyomot hagyott.” A szabadság a költőnek a gondolkodás szabadsága:

Rab vagy. S bár hited a sebek belepték,

a sejtelem, hogy egyszer fölleled még

utad nyomát, életre csábítóbb,

s úgy kapsz az emberszíven, e törékeny,

de cicomás és rideg kőedényen,

hogy kiigyad és összetörd, mint Jób,

kinek cserepet se dobott a Sátán.

Ezt a verset 1956 márciusában a márianosztrai szigorított börtönben írta. Hitét a börtönlét nem rongálta meg, sőt erősítette.

Szentmártoni János verse (Gérecz Attila egy verssorára) a költő hittel telített öröklétére utal: „Az ember még halálos angyalarcával visszaint”.

Rózsássy Barbara Gérecz Attilához című versében szintén ezt hangsúlyozza: „él, aki lázad”. Saját hiányérzetét pedig így jellemzi: „– Parttalan énem nyúlna utánad”.

Falusi Márton verse közvetlen, aktív invitáció. Ilyen már a cím is: Gérecz Attila öttusázik. Ő is az öröknek, elevennek hitt költőhöz szól, hiszen rá „egy nemzet vár”.

Az antológiában szereplő díjazott költőkről szóló írások közül most csak néhányra utalhatunk. Kárpáti Kamil a Stádium Kiadó által 2001-ben kiadott Nagy Cili-kötet (Fénylés foglya) utószavában elemzi a költőnő hitvallását, a 90 vers költői látleletének értékét, és megjegyzi, hogy a XXI. századi magyar költészet programadó költeményeként foghatók fel a kötetet bevezető Dsida-hexameterek.

Koppány Zsolt örül a ténynek, hogy sok a fiatal költőnő, s hogy a Stádium Kör is gondozza a tehetségüket. Rózsássy Barbara Nyolcvankét szonettjéről írva kiemeli hagyományos verselésének összetettségét, közlésvágyának erejét. Az Élet és Irodalomban Dérczy Péter kritikája Győrffy Ákos két kötetét (Csóványos északi oldala, Akutagava noteszéből) méri össze, s elégedettséggel nyugtázza, hogy a költő második kötetében nagyobb formátumra törekedett.

Kemény István szintén az Élet és Irodalomban ugyanilyen nyíltsággal ír Váradi Péter verseskötetéről (A liliom paradigma): „Váradi Péter első könyve akkor is kiváló kötet volna, ha nem lenne benne legalább két nagyszabású vers.”

Angyalosi Gergely az Alföldben megjelent Babarczy-tanulmányában a generációkra vonatkozó álláspontját fejti ki, s ez a Lehetsz-e még hármas ikrek? antológiára is ráillik. Bár nem híve az ilyen alapú automatikus megkülönböztetésnek, elismeri, hogy ez a nemzedék aktív, hatásos megújító erővel lépett fel. Létszemléletük rokon, új mítoszteremtő erejük van. Ebből a szempontból is kiemeli Babarczy Eszter érdemeit.

A Gérecz Attila-díjas szerzők elsőkötetes szerzők voltak, amikor ebben az elismerésben részesültek. Többen közülük újabb művekkel folytatják alkotópályájukat és számos más díjjal, ösztöndíjjal jutalmazzák alkotói teljesítményüket. Ilyen például Grecsó Krisztián, Lackfi János, Szakács Eszter munkásságának elismerése.

A Lehetsz-e még hármas ikrek? antológia többszörös dialógus, négyszáz nagyalakú oldala nyújt rá lehetőséget. A Stádium Kiadó készsége és a kötetben felsorolt hivatalos intézmények segítsége lehetővé tette az antológia színvonalas megjelentetését.

(Stádium Kiadó, 2006, 412 o.)