Ogden Nash
A nők baja mindig a férfi
Férj az, aki, ha párnához ér a feje, két percen belül, mint egy tömött busz, úgy zeng az ágy,
Különösen olyankor, amikor a páratartalom meg a szúnyogok miatt amúgy is gyötör az álmatlanság,
És ha felkapcsolod a lámpát, hogy olvass egy kicsit, rögtön morogni kezd, hogy miért kell egy feleségnek az
éjszaka kellős közepén is packáznia,
Viszont ha véletlenül te alszol, ő meg éber, habozás nélkül felkelt, hogy le sem tudja hunyni a szemét, és ilyen
körülmények között nem segíthet más, csak egy tányérka fagylalt, ha lehet, pisztácia.
A dugóhúzót ördöngösen kezeli, ezért aztán különösen fura,
Hogy ha segít bebújni a szűk ruhádba, valahogy minden kapocs és gombocska azonnal beakad, úgyhogy
perceken belül kaput a frizura.
Még a fülét sem tudja úgy kimosni, hogy ne tocsogjon utána a fürdőben a linóleum,
És ha megemlíted, nem fogadkozás lesz a reakció, hogy többet nem pancsol, hanem mélységes melankólium.
Valójában a helytelenkedéseit felróni már nem is mered,
Mert vagy valami őrjítően logikus magyarázat lesz a válasz, vagy olyan mártírarcot vág, hogy téged kezd
furdalni a lelkiismeret.
Kb. ilyen jellemhibái vannak a férjeknek, pedig nem jó, ha valakit a hibája jellemez.
Ha legközelebb egy pohár vizet kérsz, és épp akkor hozza, amikor már majdnem befűzted a cérnát, és ahelyett, hogy letenné, ott áll és nyújtja feléd, jó alaposan rúgd hasba, majd meglátod, milyen kellemes.
Kérdezd a papát, úgyse tudja
Most, hogy kivonták a forgalomból végre a sótlan pereckét,
Szeretném a figyelmükbe ajánlani a leckét.
Alig három évtizede, hogy vizsgáim az ismert körülmények között letettem,
De úgy látszik, maradtam műveletlen.
Meg nem mondom, melyik halad úgy oldalfelé és melyik fentről le, a szélességi kör vagy a meridián,
És annak a nevét sem jegyeztem meg, aki először fordította indiánra a Bibliát, nekem az csak egy vállalkozó szellemű gyarmatosító Gedeon.
Dátummemóriám, az sajna pocsék,
És fogalmam sincs, mennyi lehet az USA déli államaiban az évi csapadék.
A helyes válasz mindig a nyelvem hegyén van, de végül általában valahogy lenyelem,
És ezt persze a gyerekeknek elmagyarázni nem egy leányálom.
Folyton jönnek a „Na de azt már csak tudod” kezdetű kérdéseikkel, és engem ez határozottan nyomaszt,
Nem vagyok olyan állapotban, hogy meg tudjam különböztetni Van Goghtól Fantomast.
Támolygok, szédülök, kimerült vagyok felettébb;
Ha megkérdeznéd, Chicagót mikor alapították, azt felelném, kit érdekel, az a lényeg, hogy felépítették.
Imreh András fordításai