Iszlai Zoltán
Görög pótló
– Antik köznapok –
Alkménének férje, meg
Zeusz csinált gyereket.
Ikrek lettek. Két apa
jutott nekik – sutyiban.
Az Óriás alóadák
a hegyeket föltornyozták.
Égbe mégse jutottak
villámsújtott halottak.
Káosz fia: Erebosz.
A sötétben belefutsz.
Anyja az az Ananké,
aki végül – mindünké.
Arakhné egy csudapók.
Hímezett. Nem hámozott.
Hímzésein istenek
erkölcstelenkedgetnek.
Áldozatra biztatta
Busziriszt házi jósa.
Tanácsát megfogadva
jósát fel is áldozta …
Mielőtt vizük hordták,
férjeiket leszúrták.
Danaosz-lány jó hírét
ezóta nem költötték.
Echo egykor – módfelett –
Narkisszoszba szeretett.
Viszonzatlan érzelme
visszhanggá csökkentette.
Szicíliában ki jár,
lenn egy gigászra talál.
Athéné Enkeladoszra
szigetét ráborította.
Lagziba mert nem erisz-
tik, almát vet be Erisz.
Derűre így jő ború,
a trójai háború.
Harmadrüász lányai
fáink védik. Hallani:
ki kivág egy idős fát,
tőlük nyeri halálát
Idomeneusz úgy járt:
megsértette Médeiát.
Krétaiak emiatt
igazat nem szólhatnak.
Kadmosz sárkányfogat vet,
harcosai kikelnek.
Nekiesnek egymásnak,
rossz példát statuálnak.
Kasszandra valóban
belát a falóba.
Jóslatát nem hiszik,
ráfarag mindenki.
Kronosszal lenyeletett
Rheia egy pólyás követ.
Így maradt Zeusz életben,
s tűnt el atyja, észleletlen.
Van egy fura fúria,
hármukból a Mégaira.
Ha őhozzá szépen szólsz,
nem haragszik, bár gonosz.
Nyújtotta-vágta Prokrusztész
aki az ágyába nem fért.
Thészeuszt ez bántotta,
ágyméretűvé szabta…
Széttépte Szemelé fiát,
a sok felbújtott hős titán.
Szívét mégis lenyelhette
– s Dionüszosz újjászülte.
Sziszüphoszunk béklyója
halálunkat gátolta.
Az istenek verdiktje
gurigázni ítélte…
A játékos égiek
náddá tették Szürinxet.
Szerelmét Pán fújhatja
bele a nádsípokba.
Philoméla nyelvetlen,
mert sógora kivette.
Az istenek megszánják,
csalogánnyá formázzák.
Pitüsznek – bár fenyő lett –
Boreász vall szerelmet.
Ágait ha ő fújja
nyögve sóhajt a nimfa.
Szkülla – büntetésből –
mondhatni nem szépül.
Öléből hat kutya ugat,
éhen lesve utasokat.
Halhatatlanságot kapott
Zeuszától szép Tithónosz.
De – mert ifjúságot nem kért –
örökké él; agg tücsökként.
Odüsszeusznak föltette
kérdését s – ő megfejtette!
Ettől a Szphinx majd megbomlott,
egy szurokba beleugrott.
Amnéziás Thészeusz
fekete vitorlát bont.
Apja képzelt bánatában
beugrik a tengerárba.