Iszlai Zoltán

 

                           Görög pótló

 

                                                  – Antik köznapok –

 

Alkménének férje, meg

Zeusz csinált gyereket.

Ikrek lettek. Két apa

jutott nekik – sutyiban.

 

Az Óriás alóadák

a hegyeket föltornyozták.

Égbe mégse jutottak­

villámsújtott halottak.

 

Káosz fia: Erebosz.

A sötétben belefutsz.

Anyja az az Ananké,

aki végül – mindünké.

 

Arakhné egy csudapók.

Hímezett. Nem hámozott.

Hímzésein istenek

erkölcstelenkedgetnek.

 

Áldozatra biztatta

Busziriszt házi jósa.

Tanácsát megfogadva

jósát fel is áldozta …

 

Mielőtt vizük hordták,

férjeiket leszúrták.

Danaosz-lány jó hírét

ezóta nem költötték.

 

Echo egykor – módfelett –

­Narkisszoszba szeretett.

Viszonzatlan érzelme

visszhanggá csökkentette.

 

Szicíliában ki jár,

lenn egy gigászra talál.

Athéné Enkeladoszra

szigetét ráborította.

 

Lagziba mert nem erisz-

­tik, almát vet be Erisz.

Derűre így jő ború,

a trójai háború.

 

Harmadrüász lányai

fáink védik. Hallani:

ki kivág egy idős fát,

tőlük nyeri halálát

 

Idomeneusz úgy járt:

megsértette Médeiát.

Krétaiak emiatt

igazat nem szólhatnak.

 

Kadmosz sárkányfogat vet,

harcosai kikelnek.

Nekiesnek egymásnak,

rossz példát statuálnak.

 

Kasszandra valóban

belát a falóba.

Jóslatát nem hiszik,

ráfarag mindenki.

 

Kronosszal lenyeletett

Rheia egy pólyás követ.

Így maradt Zeusz életben,

s tűnt el atyja, észleletlen.

 

Van egy fura fúria,

hármukból a Mégaira.

Ha őhozzá szépen szólsz,

nem haragszik, bár gonosz.

 

Nyújtotta-vágta Prokrusztész

aki az ágyába nem fért.

Thészeuszt ez bántotta,

ágyméretűvé szabta…

 

Széttépte Szemelé fiát,

a sok felbújtott hős titán.

Szívét mégis lenyelhette

– s Dionüszosz újjászülte.

 

Sziszüphoszunk béklyója

halálunkat gátolta.

Az istenek verdiktje

gurigázni ítélte…

 

A játékos égiek

náddá tették Szürinxet.

Szerelmét Pán fújhatja

bele a nádsípokba.

 

Philoméla nyelvetlen,

mert sógora kivette.

Az istenek megszánják,

csalogánnyá formázzák.

 

Pitüsznek – bár fenyő lett –

­Boreász vall szerelmet.

Ágait ha ő fújja

nyögve sóhajt a nimfa.

 

Szkülla – büntetésből ­–

mondhatni nem szépül.

Öléből hat kutya ugat,

éhen lesve utasokat.

 

Halhatatlanságot kapott

Zeuszától szép Tithónosz.

De – mert ifjúságot nem kért –

örökké él; agg tücsökként.

 

Odüsszeusznak föltette

kérdését s – ő megfejtette!

Ettől a Szphinx majd megbomlott,

egy szurokba beleugrott.

 

Amnéziás Thészeusz

fekete vitorlát bont.

Apja képzelt bánatában

beugrik a tengerárba.